Bemutatkozás/Labinformálódás/Műanyag ring a tengeren



Műanyag ring a tengeren!

Az óceánon leginkább a kisebb-nagyobb darab, úszó műanyagok jelzik az emberi civilizáció jelenlétét. Azonban a tudósokat jobban aggasztja a szabad szemmel nem látható műanyagszennyezés a tengerekben.

Egy tengerparti séta alkalmával is látható, mennyi szemét kerül a tengerbe. A partokon és a sziklák között ott hemzsegnek a PET-palackok, a különféle flakonok, a halászhálók maradványai, a számtalan nagyságú, formájú és színű hulladékok.

Ám nem csak a sűrűn lakott területekről van szó. A hulladék Alaszka partjaira is kisodródik, és eltorzítja a norvég fjordok vagy a patagóniai öblök varázslatos tájait is. A partok műanyaggal történő szennyezését még az olyan félreeső terület sem ússza meg, mint a Spitzbergák szigetcsoport. Az észak-atlanti térségben Norvégia kb. 100.000 km hosszú tengerpartja az úszó hulladék gyűjtőhelye, mert a tengeri áramlatok és az uralkodó szélirány az összes szemetet keletre sodorja.

Még ennél is több a hulladék a hatalmas tengeri örvényekben. A Csendes-óceán északi részén lévő Nagy Csendes-óceáni Szemétszigeten kívül a Csendes-óceán déli részén, az Indiai-óceánban, az Atlanti-óceán északi és déli részén is található keringő szemétdomb. Elnevezésük „5 Gyres”, azaz „öt örvény”.

Elveszett gumikacsák nyomában

Rengeteg hulladék a ha jók fedélzetéről kerül a vízbe. Bár 1988 óta tilos a szemetet kidobni, ezt koránt sem tartja be minden legénység. Bár nem mindig a tengerészek a hibásak, pl. egy vihar is a tengerbe söpörheti a fedélzetről a rakományt. Azokat a helyeket, ahol a rakomány maradványai partot érnek, a tudósok a víztömegek mozgásának rekonstruálásához használják. Az óceánkutatók e céllal követték pl. a gyerekjátéknak szánt gumikacsák elveszett rakományát vagy az edzőcipős konténer tartalmának vándorútját.

De a tengerek műanyaggal való szennyezésében messze a szárazföld vezet. A műanyagokat ugyan is a szárazföld vagy a folyók áramlatai felől fújja be a szél, és a víz felszínén úszva, komoly rizikót jelentenek a természet számára. Több albatroszfaj zsákmánynak nézi és ezekkel eteti fiókáit, aminek végzetes következményei vannak.

szemétmadár


Hawaiin, az albatroszok egyik fészkelőhelyén, a fészkek egyik felében a kicsinyek nagyobb halandóságára figyeltek fel a tudósok, míg a másik fele meglepően ellenálló volt a vésszel szemben. Miért? A felnőtt albatroszok az érintett térségből a „Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget” területére jártak vadászni, és fiókáiknak veszélyes műanyagdarabokat hordtak. Szomszédaik viszont olyan területekről vitték a táplálékot, ahol jóval kisebb mértékű volt a műanyagszennyezés.

Hulladék, amit nem lehet látni

A mikroszkópokkal jól láthatóvá válik a műanyaggal szennyezett tengerek egyébként rejtett arca. Az ún. zooplanktonok közé tartozó néhány apró rákféle és más gerinctelenek gyomrában mikroszkopikus műanyagrészecskék vannak. Ezek a napfény és a légköri oxigén hatására lebomló műanyagokból, illetve különböző tisztítószerekből származnak.

A lebomló műanyagokból felszabaduló kémiai anyagoknak a legtöbb szervezetre a hormonokhoz hasonló hatásuk van. Legismertebb talán a különböző polikarbonát alapú műanyagoknál használt biszfenol A (BPA). A BPA nem csak a műanyag palackokból kerül a természetbe, hanem a Compact Disc-kekből, az üzletekben nyomtatott blokkokból, esetleg az újrahasznosított papírból.

Azt, hogy milyen hatásai lehetnek e mikroszkopikus részecskéknek, ha a zooplanktonok megeszik ezeket, és így bekerülnek a tengeri organizmusok táplálékláncába, a tudó sok még nem tudják. De nem sok jót feltételeznek. Az északi sirályhojsza nevű tengeri madarak gyomrában például annyi felgyülemlett műanyagot találnak, hogy annak elemzésével próbálják megállapítani, mennyire érinti ez a típusú hulladék az adott területet.

tengerszemét


Mivel sok műanyag nehezebb a víznél, vélhetően a szennyezettség nem csak a tenger felszínét érinti, hanem az egész, gyakran akár több kilométeres vízoszlopokat is, sőt, a tengerfenékről sem hiányzik.

Veszélyes nanorészecskék

A tudósok attól tartanak, hogy a műanyagok lebomlása nem áll meg a mikroszkopikus méretű részecskéknél, ha nem tovább folytatódik, így egészen parányi nanorészecskék keletkezhetnek. Ezeknek sokszor eltérőek a tulajdonságaik, mint az azonos anyagú nagyobb részecskéknek. A nanorészecskék viselkedését ugyanis a szubatomi világ erői is befolyásolják. Nagy szerepet játszik ebben térfogatuk felületükhöz képest drámai megnövekedésének aránya is. Emiatt a kémiailag egyébként inert anyag erősen reakcióképes lehet, és váratlan, meglepetésszerű károkat okozhat.

A nanorészecskék egyik veszélyes tulajdonsága, hogy mélyen behatolnak a szervezetbe. Például egyes anyagok mikroszkopikus részecskéi ártalmatlanok a halakra, de nanoméretekben átjutnak az élőlény szaglóidegén, egész az agy mélyéig.

Maradnak a nagy kérdőjelek

A kutatók nem tudják pontosan, mennyi műanyag kerül a tengerbe, az merre vándorol, mi történik vele, és mindez milyen gyorsan zajlik. Egy viszont biztos. A nagyobb darab műanyag hulladékoktól egészen a nanorészecske méretűig, egyre nő a mennyiségük. Születtek ötletek az úszó hulladék szisztematikus vadászatára azokon a helyeken, ahol koncentrálódnak, azaz a tengerpartokon és az olyan óceáni örvények belsejében, mint a Nagy Csendes-óceáni Szemétsziget. Ám azok, akik saját szemükkel látták ezt a tengeri szemétdombot, kételkednek az ilyen akciók sikerében.

szemétszigetek


Ráadásul az úszó műanyagok körül különféle élőlények gyűlnek össze – a zooplanktonoktól egészen a halakig. A hulladék tömeges kihalászásával eltűnnének a tengerből ezek az organizmusok is, tehát a beavatkozásnak több kára lenne, mint haszna.

Nem jelentenek megoldást az ún. biológiailag lebomló műanyagok sem, amelyek ön maguktól, viszonylag gyorsan elbomlanak. Ennek az ipari komposztálás során kellene megtörténnie. Az azonban nem ismert, hogy ezek a műanyagok miként viselkednek a tengerben. Némelyek csak kis részecskékre esnek szét, de veszélyességük a tengerre és annak lakóira nézve ezzel nem csökken, ha nem nő.

A szakemberek szerint a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás az lenne, ha kevesebb műanyag kerülne a tengerekbe és az óceánokba. Ennek érdekében korlátozni kellene az egyszer használatos nejlonzacskók alkalmazását. További lehetőség a műanyag mikrorészecskék elhagyása a tisztítószerekből. Ám a bonyolult problémákra – és a tengerek műanyaggal történő szennyezése ilyen – csak ritkán létezik egyszerű megoldás.

 

forrás: 3. Évezred Magazin

Regisztráció
HÍRLEVÉL REGISZTRÁCIÓ
Keresés
Mit:
Hol:
gyogyszercimke Chemgeneration